2015. december 20., vasárnap

15.fejezet~Fekete szem.

Nem is tudom,hogy igazából mit képzeltem.A hatalmas szinte már kastélynak nevezhető épület előcsarnokában álltam esetlenül. Patrick megnyugtatott,hogy Justin gyakran szívódik fel csak úgy zokszó nélkül szóval nem érdemes vele foglalkoznom.
Patrick kedves ember volt és ez egyre jobban kezdett bennem tudatosulni,hogy az anyám mellé való lenne,annak ellenére,hogy apám halála a földig tipor minden egyes másodpercben ha az eszembe jut.De ha ő elfogadná én is előbb-utóbb túljutnék rajta.

Egy kényelmes fehér bőr kanapén helyeztem magam kényelembe ameddig Justin nevelő apja egy még kényelmesebbnek tűnő fotelt választott,amin látszott,hogy egy igazi mestermunka és a készítője nagyon sok munkát fektethetett az elkészítésében.
-Tudom,hogy most nagyon össze vagy zavarodva de meg kellene állapodnunk először is abban,hogy édesanyád biztonsága érdekében ez maradjon a mi kis titkunk.-sóhajtott az orrnyergét dörzsölgetve.
Pont úgy festett,mint aki a választó szezon közepén tart.
-Rendben.
-Másodszor tudnod kell,hogy nem vagy őrült és ezek a dolgok nagyon is valóságosak.Ha megpróbálnád elmondani az embereknek akkor vagy dili házba dugnának vagy egyszerűen kinevetnének.
-Erre magam is rájöttem...-morogtam alig hallhatóan.
-Szóval ígéretemhez hűen kérdezz amit csak szeretnél,megpróbálok válaszolni mindenre.-villantott egy bátorító mosolyt felém.
Igazából csak egyetlen kérdésre voltam kíváncsi.
-Kik azok az Araxonok?
-Az Araxonok egy hasonló faj az emberhez képest,csak fejlettebbek nálunk.Minden szempontból.Okosabbak,gyorsabbak,erősebbek...stb. Ugyan úgy élnek a Földön,mint a többi ember.Mint láthattad a szemük színe aszerint változik,amint az érzelmeik.Ha arany akkor békében vannak csak éppen kevés az erejük,hogy az "emberi" szemeiket fenntartsák.Ha kék az a vágyakozás jele.Ez jelentheti,hogy éppen ha a helyzet adja akkor kívánják partnerüket,de egy sonkás sajtos rántottára is képesek vágyakozni.Ha zöld akkor éhesek és ha piros akkor...-itt kissé lejjebb halkította a hangját.-...akkor feltámad bennük a vadállati ösztön és azt hiszik,hogy valaminek el kell venniük az életerejét.Egyszóval gyilkolnak.A legritkább a fekete szem,már majdnem csak egy mondaként maradt fent.Olyankor,hogy őszinte legyek senki sem tudja mi történik,bár Justin biztosan eltudná mesélni.
Egy pillanatra felém kapta a tekintetét,hogy tudtam e eddig követni.Apró bólintással jelezem,hogy mehetünk tovább,bár az agyam már így is majdnem szétrobbant.
-Mivel sokkal fejlettebb lények az embereknél természetesen vannak nem mindennapi képességeik is.Tárgyak mozgatása,emberek manipulálása...
-Gondolatolvasás...-vágtam közbe kelletlenül.
-Pontosan,de mint mindig mindenhol vannak kiskapuk.Csak akkor képesek a gondolatainkat olvasni ha a félelmünk már majdnem elöntötte az egész lelkünk így védtelenné és sebezhetővé változtatva minket.
-Tudnak repülni is?-kérdeztem hirtelen felindulásból,mire Patrick olyan jóízűen felnevetett,hogy kedvem támadt volna csatlakozni hozzá,ha nem éppen egy új fajt fedeztek volna fel előttem.
-Nem vagyunk valami kibaszott madarak.
Egyből megdermedtem.

Justin úgy festett,mint aki legalább két hete egy bányában dolgozik szörnyű kínok között. Az arca beesett a szemei alatt óriás karikák utaltak a fáradságra és úgy állt az ajtófélfának dőlve,mint aki mindjárt elhányja magát.Csak remélni tudtam,hogy nem az én látványomtól.Vagy vajon érzi,hogy fokhagymás pirítóst reggeliztem?Csak nem lehet ennyire büdös..
Mindennek ellenére még mindig káprázatosan festettet.Olyan nem e világinak.
-Csakhogy csatlakozol hozzánk.-fordult a hang irányába unottan Patrick.
Annak ellenére,hogy próbált hideg és kegyetlen maradni a tekintetében ott bujkált az aggodalom.
-Nem kellemes érzés ha az embert kiütik egy szar kaviccsal és arra ébred,hogy ketté szakad a lelke.-fordult Justin ingerülten nevelőapja felé.-Köszönöm amúgy is rámfért!
-Nem tehetek róla,hogy mostanában ennyire elengedted az önkontrollod.Ha megbocsátasz befejezném a mesém Lilynek.
Nem mozdult az ajtóból és továbbra is tartotta Patrickal a szemkontaktust.
-Visszatérve nincsen sok Araxon a világon,bár azt sem mondanám,hogy kihalófélben vannak,de annál többen akarják elpusztítani őket. Természetesen nem mindenki ismeri a kriptonitjukat.
-És mi volna az?-kérdeztem döbbenten.Tényleg érdekelt.
Justin torokhangot hallatott ,de Patrick nem törődött vele inkább folytatta.
-Létezik egy kő,amit a ma este is láthattál.Nincsen igazi meghatározott neve,de közeli rokona az ónixnak.Ha egy Araxon a közelébe megy az ereje folyamatosan elszáll.Ha esetleg  közvetlenül megérintik a követ az olyan csapásként éri őket,mintha egy bokszolót egy ütésből K.O.-ra kiütnének.Ahogy láthattad a mellékhatása,hogy egyből álomba merül,de a lelkének az emberi felét veszi támadásba ami pont olyan érzés ahogy Justin mondta,mintha ketté hasadna.Viszont ha valakinek az a szándéka,hogy elpusztítson egy Araxont ahhoz át kell szúrnia a szívét vele.

Most jött el az a pont amikor  éreztem,hogy kissé túl sok az információ.
-Megyek hozok neked egy pohár vizet.-pattant fel Patrick és már el is tűnt a szobából.
Fáradtan és zavarodottan dőltem hátra a kanapén és becsuktam a szememet.Egyszerűen túl sok volt az információ.
Lágy szinte simogató érzés kerített hatalmába,mintha valaki lassan és gyengéden megsimogatta volna a vállamat.Egy gyengéd és alig hallható sóhaj szakadt ki belőlem.Mintha belülről töltött volna el a forróság,amikor a toppom pántja lassan lecsúszott a vállamról.
Hirtelen kipattantak a szemeim.
-Ezt azonnal fejezd be!
Justin ártatlan képet vágott.Már majdnem sikerült bűntudatot ébresztenie bennem amikor lassan felkúszott az a perverz vigyor a képére.
-Mire gondolsz babám?Úgy hallottam élvezted...
Ellökte magát majd lassan közelített felém.Mint amikor a vad becserkészi az áldozatát.
A karkötőm ismét tűzforróvá vált a csuklómon.
-Patrick valami igen fontosat elfelejtett megemlíteni..-lépett elém.
Nem akartam sokkal kisebbnek látszani nála,ezért felállva álltam a tekintetét.
-Éspedig mi lenne az?
-A szex.
Kővé dermedtem a nyíltsága miatt.
Lehet,hogy fiú és nem érzi,hogy egy lánynak hangosan a szexről beszélni mennyire zavarba ejtő tud lenni.
-M-mi van vele?-dadogtam mint egy elmezavarodott
-Az érzéseim sokkal erősebbek az emberekénél.Jobban érzem a haragot a dühöt a szenvedélyt és tekintve,hogy  nem vagyok ember az orgazmus amit adhatok az is embertelen.-vigyorodott el kajánul.
Nem túlzok ha azt mondom,hogy szó szerint földbe gyökerezett a lábam.
Láttam amint a szemei levetik emberi alakjukat és olyan mély kék árnyalatot vesznek fel mint az óceánok színe.
Gyorsan elugrottam előle amire harsány nevetésbe tört ki,de visszaült a helyére.

Csendben ültünk innentől kezdve,de ennek ellenére éreztem a tekintetét az arcomon.Vigyorgott.
-Kérdezd meg nyugodtan.
-Ugyan mit?
Annak ellenére,hogy az előbb még nem volt kérdésem,most mintha csak a koponyámba égettek volna egyet.
Muszáj volt megkérdeznem.
-Mikor változik egy Araxon szeme feketévé?-tettem fel végül félénken még magamat is meglepve.
Ha létezik ilyen Justin szemei megcsillantak,de már ismét emberiek voltak.
-Erre egyszerű a válasz.A fekete mindig is a sötétség a kegyetlenség színe volt a Földön.Mi az ami miatt az emberek egymás ellen fordulnak,amiért képesek az életüket adni,ami miatt háborúk törnek ki és barátságok mennek tönkre,ami miatt vakká változnak...a fekete szemek csak is a legszörnyűbb dolgot jelenthetik egy Araxon számára..
-Szóval mikor?-türelmetlenkedtem.
-Amikor szerelmes lesz.

2015. július 21., kedd

14.fejezet~A kő!

Előttem állt nagyjából fél méter távolságra.Tudtam,hogy ideges rám csak azt nem tudtam,hogy miért.
Abban a pillanatban amikor megindult felém Chris rávetette magát,de Bieber egy könnyed fejmozdulattal egy fának hajította.
-Justin hagyd abba!Erre semmi szükség!-rántott Deamon a háta mögé.
Éreztem mintha kezében felhalmozódott elektromossá gyűlt volna össze.Bármikor hozzámért egyszerűen megrázott.
A következő pillanatban már ő sem volt előttem.A legközelebbi árokban feküdt mozdulatlanul...
-Hát babám úgy látszik ketten maradtunk.-vigyorodott el pimaszul.A jóindulat halvány szikráját sem láttam benne.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem már tényleg ijedten.-Sosem ártottam neked.Mit szólnál ha örökre békén hagynánk egymást..?
Éppen azon gondolkodtam,hogyha befutnék a mögötte álló két fa közé a sötétségben elvesznék és talán elmenekülhetnék.
-Meg se próbáld!-húzta tettetett együttérzésre ajkait.
El is felejtettem,hogy hallja amit gondolok.
Mikor már jobbnak láttam feladni úgy döntöttem,hogy legalább méltósággal teszem.
-Akkor most megölsz vagy mi lesz,mert ha nem akkor szívesebben mennék haza...
Ekkor egy hatalmas pofont kaptam...azt hittem megütött de nem.Meg sem mozdult.Csak vigyorgott.Saját magamat vágtam pofon!
-Szegény ártatlan lélek..-kezdett bele kuncogva.-Ha megölnélek nem lenne benne akkora szórakozásom,mintha te ölnéd meg magad.Amúgy sem tudnál elmenekülni.
-Miért csinálod ezt?
-Szimplán unatkozom.Tudod nehéz úgy kihívásokat találni az életben ha az ember mindent megkaphat..
-Te nem vagy ember!-sziszegtem fél vállról.
-Emberibb vagyok mint azt te valaha el tudnád képzelni.-kúszott egy igen perverz vigyor az arcára.
-Szimplán gusztustalan vagy...-sziszegtem.Nem akartam,hogy lássa rajtam a félelem halvány szikráját is,mert akkor megadnám neki amire vágyik,az én részemről teljes összeomlást az övéről pedig szimpla szórakozást...
Ekkor valami megmozdult Bieber mögött a bokorban.A következő pillanatban Patrick,Justin nevelő apja jelent meg előttem.
-Most fejezd be.-szólt túlzott nyugodtsággal.
-És megérkezett a mindenkori ünnep rontó.-forgatta a szemeit.-Nyugi csak szórakozom!Utálom tudod jól,hogyha megszakítasz.
-Hé,Lily kapd el!-kiáltotta Patrick majd felém hajított egy zöldes sárga követ.
Azt hittem elkapom mikor Justin egy nyugodt mozdulattal elrugaszkodott a talajtól és egy könnyed mozdulattal megkaparintotta a nekem szánt "ajándékot".
Térdre rogyott.A mellkasa gyors ütemre emelkedett.Arca eltorzult.A kezei tehetetlenül hullottak lábai mellé és szörnyű hörgés szerű hangot hallatott.
-Nem hiszem el,hogy mindig ezzel próbálkozol!
Justin eszelős tekintettel figyelte Patricket aki egy elégedett vigyor kíséretében az órájára pillantott:
-És 3...2...1..
Justin abban a pillanatban végigterült a nedves földön.
Egy szó sem jött ki a torkomon.
Patrick megfontolt és kissé távolság tartó léptekkel közelített meg.Nem is tudom igazán ,azt hihette szerintem,hogy egy tíz éves kislány síró görcs rohama pillanatokon belül kitörhet belöllem.Pedig csak én ott ültem és döbbenten figyeltem annak a fiúnak a testét aki pár perce még azthiszem meg akart ölni és nem az keltett bennem félelmet,hogy mondta,hogy megteszi hanem hogy meg is próbálta tenni!
-Jól vagy édesem?-szólított meg gyengéden Patrick és felém nyújtva bal kezét,szépen lassan talpra segített.
Még mindig nem bírtam megszólalni csak közelebb léptem Justin mozdulatlan testéhez.
-Ha arra gondolsz nem halt meg.-húzta a száját.-Csak kiütötte magát úgy két-három órára...bár megérdemelte volna!
Hirtelen fordultam meg.
-Ma..ma..maga is..-hebegtem,de amint láttam Patrick kedves mosolyát egy szikla gördült le a szívemről.
-Gyere,vigyük vissza ezt az idiótát az autóhoz.Ott elmondok mindent amire kíváncsi vagy!-nézett a szemembe és óvatos mozdulattal bátorítás képen megszorította a vállamat.
-Rendben.

Deamonékat nyugodt szívvel hátrahagyva szálltam be a kocsiba.Tudtam,hogyha Patrickel maradok semmi bajom nem eshet!Kedvesen megkért,hogy tudja hogy a legkevésbé Justinnal van kedvem egy légtérben tartózkodni,de legyek annyira kedves és üljek be  vele a hátsó ülésre.Csak annyit kell tennem,hogyha felébred vagy valami jelét adja annak,hogy magához tér egy könnyed mozdulattal húzzak be neki egyet...
Naná,hogy vállaltam.
Mivel jóval a város mellett voltunk és nagyon későre járt Patrick felhívta anyut,hogy ne aggódjon az éjszakát Patrickéknél fogom tölteni,hogy " jobban összebarátkozhassunk".Jól nevelt gyerekhez méltóan nem kérdeztem semmit,csak figyeltem Justint amint teste apró mozdulatokban emelkedik és húzódik össze.
Alszik...
-A zöld kő amit elkapott egy norvég barlangból származó kő,melynek neve latinul 'szunnyadó erő'.Aki hozzáér annak minden erejét a kő magába szívja és az illető összecsuklik és hipp-hopp a padlón találja magát azután pedig mély álomban.-mosolygott kedvesen.-Justin mesélte,hogy megosztotta veled a titkát és azt is hozzátette,hogy tudja,hogy te nem fogod elmondani senkinek sem..-az arcán keserűség és temérdek mennyiségű szomorúság keveredett.
-Figyelj Lily..-sóhajtott.-Tudom,hogy a fiam nem a szíved csücske,de nagyon szépen megkérlek ne szólj senkinek a történtekről,mert ő nem rossz ember!Lehet,hogy más de nem rossz.Nagyon nagy a szíve és hidd el nekem nem mindig volt ilyen!-meredt a autó szélvédőjén keresztül a távolba.
-Nyugodjon meg uram,nem  mondok semmit senkinek!
-Köszönöm!Hálásan köszönöm.Ígérem meghálálom.-mosolyodott el fáradtan a visszapillantó tükörbe meredve.

Az út további részi csendben telt.Olyan álom szerűen hatott az egész,nem is igazán tudatosult bennem,hogy megtörtént.
Patrick az egyik pillanatban egy éles kanyarral kikerült az úton mászkáló kóbor macskát.
Hirtelen Justin Biebert éreztem egyenesen az ölőmbe elterülni.
Ennél jobb már nem is lehetne.Az arca csupasz combjaimra tapadt.Éreztem forró leheletét,elöntött a vágyakozás.
Nagyon lassú mozdulattal arcát felemeltem és magam felé fordítottam.
Egyszerűen gyönyörű ez az ember...még ha úgy tűnik belül egészében rohadt!
Karja megremegett hirtelen,mintha egész testét rángatná a hideg.
-Most mit csináljak?-pánikholtam be teljesen.-Mintha valamilyen rohama lenne!
-Nyugodj meg kedvesem.Bizonyára csak álmodik.Talán most van annál a résznél amikor megölik a szeretteit,az a kő nem igazán a mennyországba repít.-fordult féloldalasan felém Patrick.
Csak Justin arcát tudtam figyelni. Látszott rajta,hogy szenved,olyan elgyötört képet vágott.Már majdnem megsajnáltam amikor eszembe jutott az erdős jelenetünk,de akkor már megérkeztünk.
Gondolom mondanom sem kell milyen helyen éldegél szeretett polgármesterünk.
Patrick kipattant a kocsiból és intett,hogy maradjak a helyemen csak bezárja a kapu ajtót.
Az idő olyan fél egy körül járhat.Csillagos az ég is.
Nem is veszem észre és nagy ásítozásokba kezdek.
Istenem mennyire fáradt vagyok...Már-már képes lennék ülve elaludni.
Justin az ölőmben hirtelen megfeszül...
Nyugalom Lily csak álmodik!
Ekkor valami fényes kis dolgot pillantok meg a szeme sarkában.
Biztos az erdőben a szél belefújt egy homokszemet gondolom...
De ledöbbenek..az a dolog nem egy homokszem hanem egy könnycsepp.
Basszus lehet álmában haldoklik és segítséget próbál kérni én meg kaparászom a szemét egy homokszemért...istenem de hülye vagyok!!
Ha nem ismernék Bieber világából egy parányi részletet sem akkor most álmába másznék rá!Az arca akaratom ellenére a combomhoz ér.Nem mintha annyira nagyon bánnám,de ezt azért jobb megtartani magamnak,főleg amikor megérzem résnyire elnyílt telt ajkait is,azt hiszem egy alig hallható sóhaj is elhagyta a számat...
A következő pillanatban Patrick int hogy kövessem a ház felé.Óvatosan kinyitom az autó ajtaját és kiszállok.Mivel láttam,hogy Patrick elindult már befelé gondoltam akkor nekem jut a megtiszteltetés,hogy bevonszolhatom az elkényeztetett nagypofájú ficsúrt!Átsétáltam a másik ajtóhoz majd egy könnyed mozdulattal szélesre tártam és már nyúltam is Justinért amikor a döbbenet az ijedtség és a kétségbeesés a fejembe szállt.
Ugyanis az autó hátsó ülése teljesen üres volt.
Eltűnt!

2014. október 7., kedd

13.fejezet~Úgyis megöllek!

Sötétség!Bármerre néztem mindenhol csak a feketeség által okozott űrt láttam... A karom teljesen elszíneződött a szinte mar csípősnek mondható időjárás miatt!Libabőrös voltam,fáradt voltam,ijedt voltam és legfőképpen ideges!
Nem tudtam merre rohanjak,csak követtem Patrick Herrison-t.
Nem tudtam ki vagyok vagy,hogy merre tartok,sőt a polgármester fegyvere még jobban megijesztett.
Az egyik pillanatban éreztem amint egy ág visszacsapódik és hátradob.A földre kerültem...
Mire feltápászkodtam Patrick-et már sehol sem láttam!Remek...megint eltévedtem...akkora egy szerencsétlen vagyok!

Követve az ösvényt rohantam előre vissza sem nézve,nehogy valami olyat lássak amit egész életemben megbánnék.
Hirtelen megálltam.
Várjunk csak...igazából azt sem tudom,hogy mi elől menekülök!Könyörgöm a való világban élünk!Nincsenek orkok a hegyoldalban,sem deformálódott lajhárok a fákon!Maximum egy farkas ehetne meg,de olyat sem a környéken találni!
Felálltam,leporoltam magam és visszafordultam,hogy megtaláljam a kocsit...én biztosan nem fogok egy vad barom után rohangálni az hajnalok hajnalán!
Úgyis előkerül,akkor meg miért áltatnám magam?!

A köveket szépen lassan ugráltam át ameddig egy kis patakocskához nem értem.
Különös,egyáltalán nem emlékszem,hogy bármilyen víz csobogás mellett elszaladtam volna.Lehajoltam és markomat megtöltöttem az átlátszó folyadékkal majd megtöröltem mocskos arcomat.Teljesen eltévedtem...

Valami beleszúródott a lábamba.Nem fájt de éreztem.Éreztem,hogy még benne van.
Tekintetemet pánik szerűen kaptam oda.
Kígyó.Egy kígyó megmart!
Próbáltam sikítani de valami erősen megakadályozott ebben.
-Ha egy hang is kijön a torkodon megint meg mar!-suttogta valaki a fülembe vészesen közelről.-Ne mozdulj meg és akkor leveszem rólad!
Apró bólintással jeleztem beleegyezésemet az idegen felé.
Pár pillanat múlva a szám szabaddá vált és egy igen férfias kezet véltem felfedezni ami megragadta a kígyót és a fák közé dobta.

A lábam égett,a méreg fokozatosan terjedt tovább...éreztem,hogy a térdemnél járhat!
-Nem esett bajod?-kérdezte a már ismerős hang.
-Chris?Te mit keresel az erdő közepén?-kerekedtek el könnybe lábadt szemeim.
-Akadt egy kis elintézni valóm.-mosolyodott el rejtélyesen.-És te?Nagyon veszélyes ez az erdő...főleg esténként,senki nem mondta még neked,hogy ne mászkálj egyedül?
Ettől a csávótól a falra mászok!Minden értelemben...
-Nem vagyok már öt éves.... tudok vigyázni magamra!-fakadtam fel hangosan!
-Igen,azt látom!-nevetett fel szánakozóan.
-Chris gyere m...-szaladt ki az egyik gally mögül egy másik fiú.-Lily?

Annyira lezsibbadtam,hogy észre sem vettem,hogy a hideg földön ülök.
-Mi történt vele?
-Megmarta az egyik...túl későn értem ide.-vett ölbe Chris.-Vigyük a többiekhez!
-Nem,nem,nem!Nekem kórházba kell jutnom azonnal!Basszus mindjárt lesorvad a lábam!-néztem rájuk,mint két idiótára.-Deamon?Jó ma már semmin sem tudok meglepődni...gondolom minden este Chrissel sétálgattok az erdőben és édes kis erdő lakokkal bandáztok.
-Deamon,el kell hallgattatnunk!Másképp megtalálnak!-suttogta idegesen Chris.
-Kik találnak meg?!
-Sajnálom Lily,ezért biztosan pár hétig utálni fogsz de meg kell,hogy tegyem!Csak is miattad!
-Hogy,mi..-kezdtem volna bele,de ekkor egy hatalmas puffanást hallottam és minden elsötétült.
Deamon megütött!

Órák,percek telhettek el.Éreztem bedagadásra hajlamos arcom merevségét és,hogy az időjárás kedvetlensége rajtaütött a mai napomon.
Szédülés,hányinger kapott el,amint egyre jobban magamhoz tértem.Egy halvány aranysárgás szem pár képe lebegett előttem és felejthetetlen kín gondolata.
Szépen lassan tértem magamhoz.Erőtlen kezeimmel óvatosan tápászkodtam fel a földről. Semmit.Semmit nem láttam.Ismét abban a szuper kis elhagyatott erdőben csücsültem,teljesen elkülönítve a külvilágtól.Király...

Bár biztos voltam száz százalékig,hogy felfáztam és olyan náthás leszek,mint a filmek végén haldokló öreg férfi,végre lábra álltam.
Kissé elszámítottam magam,így pont hátra vágódtam.
Igazából csak vágódtam volna,ha négy erős kéz nem kap el nyomban.
-Végre,hogy felébredtél!-mosolygott rám Deamon napszemüvegben(?).
Kereken két perc kellett mire beugrottak az elmúlt pár óra történései,nyomban kitéptem magam a szorításukból.
-Ne gyertek közelebb!Eddig azt hittem nem vagyok normális,hogy miket látok,meg,hogy...-itt majdnem kicsúszott Justin titka a számon,hogy igazából azt sem tudom micsoda is ő valójában.
-Hogy?
-Mind egy csak mondjátok el,hogyan jutok haza és első dolgom az lesz,hogy iskolát váltok!Én ezt nem bírom!-hátráltam egyre jobban.
-Sajnálom cicám,ezt nem engedhetem!-ütköztem bele valakibe.
Nyomban előre ugrottam a rekedtes hang hallatán aztán szinte magától lendült a kezem.
Justin Biebert olyan erővel pofoztam fel,hogy még önmagamat is megleptem vele.
-Te....te miattad vagyok itt!Csak is téged kerestünk Patrick-kel órákon át!És te mit csinálsz?!Hülye beöltözőzsdit játszadozol egy rohadt napszemüvegben,ebben a hülye erdőben hajnalok hajnalán  az idióta haverjaiddal!Mondd hány éves vagy 12?

Nem szoktam csúnyán beszélni,kizárólag akkor ha ideges vagyok,de most olyan haragot éreztem a környezetem iránt,ami leírhatatlan.
Mondandóm befejeztével indultam volna Chris és Deamon irányába de a lábaim szó szerint földbe gyökereztek.
-Justin,ne csináld!-kérlelte Deamon.
Nem értettem mire céloz,addig amíg el nem vesztettem testem felett az irányítást és vissza nem fordultam.

Ott állt ugyan az a fiú,ugyan abban a pozícióban,de mégis más volt...Nem a haja,nem a testtartása hanem a szemi...újra hatalmába kerített az a bizonyos érzés.
A félelem!
-Haver állj le!-jött egyre közelebb Chris.
-Ne gyere közelebb!-csattant fel idegesen.
Megtettem egy,majd két lépést,majd hármat,majd négyet.Karjaimat mozdítani sem tudtam.
Justin is szép lassan megindult felém.Arcán önelégült mosoly ült átláthatatlan haraggal.Nem mertem ránézni.Főleg nem szembenézni vele.Olyan átlátszónak éreztem magam mellette.Mintha egy pislogásával kitudná szedni belőlem az egész életem legnagyobb titkait.
-Nem is értem miért nem tettem meg előbb.-kezdte.
-Lily,hunyd le a szemed!-kiáltott rám Deamon.
Engedelmeskedtem neki.
-Egy mozdulatomba került volna..-még közelebb jött.
És akkor az Ian-től kapott karkötő olyan jelentősen elkezdte égetni csuklómat,hogy felsikítottam.
-Ohh,mennyire édes!Deamon,a bátyád megint jófiút játszik!-tépte le volna csuklómról a fém darabot,de amint hozzá ért felüvöltött.
-Megint a régi nóta!-morogta idegesen.
Akkor végre rájöttem,hogy Ian jóval előttem tudta,hogy mi vár rám.Tudta Justin titkát és tudta,hogy én is tudom.

Szinte szemeim magától nyitódtak ki és néztek az övéibe.Vörösen csillogtak.Eszembe jutott a focimeccs és a házban történtek is.Rettegés fogott el újra!
Hogyan is fogalmazott?!Hát persze...

"-A szemem kizárólag akkor változik ha az érzelmeim változnak bennem.-vont vállat lazán,mintha a legtermészetesebb dolgot mondta volna el a világon.-Az arany a kegyelmet és a békességet ébreszti bennem.A kék a vágyat és az izgalmat.-eszembe jutott amikor a box-ban voltunk kettesben.-Ha zöld szimplán éhes vagyok.Ha vörös akkor ölnöm kell..."

-Nem baj...-nevetett fel jókedvűen arcom előtt pár centiméterrel.-Karkötővel ide,vagy oda!Úgyis megöllek!

2014. július 31., csütörtök

Eredményhírdetés 2#


Legegyedibb történet:

3.hely:

2.hely:

1.hely:

(A kategóriában kizárólag az egyediséget vettük figyelemben,nem számított az írásmód!)


Legszebb írásmód:

3.hely:

2.hely:

1.hely:

Legjobb Fanfiction:

3.hely:


2.hely:


1.hely:

Legjobb NEM Fanfiction:

3.hely:


2.hely:

1.hely:





Gratulálok a versenyzőknek ! :)
További szép napot ! Új rész jövőhétre várható ! ;)
És indult egy új blogom a neve:


(Kisebb link csere történt ,de a blogot NEM töröltem!)



2014. június 17., kedd

12.fejezet~Vadbarom!

A helyemről felpattanva sietve indultam meg a lelátok aljához.
-Most meg hová mész?-kiáltott utánam Alice.
-Meg kell állítanom a meccset!-fordultam felé indulatosan.-Hívd fel a rendőröket és találj ki valamit!
-Mégis mi a francot?!-követett felgyorsított tempóban.
-Akármit csak csináld!
A lelátók mögötti kis résen átfurakodva a pálya széléhez verekedtem magam.
Leon a pálya egyik végében állt,a labda éppen felé szállt.
A következő pillanatban Bieber olyan gyorsasággal szelte át a pályát,hogy szabad szem nem is láthatta és az ártatlan fiút fellökve,bevetett egy tackle-t.( A védő által ""szabályosan"" végrehajtott szerelés.)
Leon mint egy szalmával tömött nejlon szatyor a földre hullott.Biztos voltam benne,hogy nem kel föl onnan többet,lábtörés vagy borda repedés nélkül.A hazai csapat szurkolói óriási  hangzavarba törtek ki.
A fiú nem mozdult legalább egy percig,majd egy hirtelen mozdulattal felpattant és Bieber felé vette az irányt.Justin mintha direkt erre várt volna nekiesett a fiúnak.Nem értettem teljesen mindent.A félelemtől,hogy tudom Justin Bieber mi is igazából a bokáim reszkettek az agyam pedig nem volt alkalmas ép gondolatok tárolására.
A két fiú mellkasukat összenyomva mélyen egymás szemébe néztek.Tudtam,gyűlölik egymást.Legnagyobb meglepetésemre egyik sem esett neki a másiknak,hiszen az hatással lehetne karrierükre.
A bíró sípja csak úgy ketté szaggatta a levegőt!
-Mindenki azonnal hagyja el az iskola területét!A rendőrség pillanatok múlva itt lesz!Ha minden igaz akkor egy pokolgépet rejtettek el az intézmény területén.
Hitetlenkedve fordultam hátra Alice-t keresve tekintetemmel.Időközben néhány rangidős tanár elkezdett a főbejárat felé terelni,így egy utolsó pillantást vetettem még a pályára ,ahol Leon abban a pillanatban távolodott el Bieber mellkasától és ingerülten csapattársai felé vette az irányt.
Justin könnyedén lekapta fejéről sisakját majd tekintetét rám emelte.
Hüledezve néztem immáron teljesen sötétbarna szemeibe.Arcán egy gúnyos vigyor terült el.Valami rémisztő és hátborzongató!
Valami nem emberi!

Sietve futottam barátnőmhöz aki izgatottan várt az utca túl oldalán.
-Bombariadó? Tényleg?!Ennél jobb nem volt?-kuncogtam fel vidámabban.
-Tényleg nem jutott más az eszembe!De van egy remek hírem.-ujjongott majd maga után kezdett húzni.
-Micsoda?
-A felháborodott fiatalok akik adományozásuk ellenére nem kapták meg szeretett meccsüket,így folytatják estéjüket egy menő Night Club-ban.-hadonászott a kezeivel a levegőben,mintha valamit el kellene képzelnem.
-Megígértem anyunak,hogy amint vége a meccsnek rögvest hazaindulok.-hazudtam.
Igazából semmi kedvem nem volt egy olyan helyre menni ahol az emberek egymás hegyén,hátán taperolják a másik intimebb részeit.És ezt táncnak nevezik.Én száraz szexnek...
-Majd hazaviszlek én!-jött az ismerős hang a hátam mögül.
Az állam is leesett amint megláttam a polgármestert.Patrick Herrison-t...Justin apját.
-Köszönöm,de egyedül is...-próbáltam kihátrálni a kényelmetlen szituációból.
Alice azt sem tudta,hogy levegőt vegyen vagy esetleg pislogjon.Be kell vallani a város egyik legfontosabb embere merőn hasonlított egy harmincéves ex futball játékosra akit időnkét a Calvin Klein fotózásokra hív.Be kell vallani még én is megnéztem volna magamnak Patrick Herrison-t ha apakomplexusom lenne...de még milyen szerencse,hogy nincsen!
-Anyukád is azt szeretné,hogy épségben hazaérj édesem!-mosolygott rám kedvesen.
Be kell vallanom attól,hogy a fia egy fogadott pöcsfej az apja egészen jó arc.
-Holnap találkozunk!-intettem Alice-nek aki még mindig letaglózva bámulta a különösen szép férfit.Nekem eddig fel sem tűnt,hogy vonzónak találnám,még akkor sem ha tudom az anyámmal randizgat.
Pár perc alatt a sötétített ablakú BMW-hez értünk,ahol egy alak az autónak dőlve várt ránk.
Tekintetét egy pillanatra emelte csak el telefonjától:
-Biztosan nem szállok be vele egy járműbe!-kezdett rá idegesen Bieber.
-Márpedig muszáj lesz!-felelte az apja szigorúan.
Justin egyenesen a szemembe nézett és mit mondhatnék kicsit sem titkolta,hogy nem bír,sőt mintha gyűlölt volna abban a pillanatban!

A BMW csak úgy süvített az úton összevonva maga mögött a fák lombjait.A rádióból egy régi countryszám szólt,amit a 1990's években vehettek fel valamikor.
Kint igen besötétedett már.A kissé ködös levegőben az autó fényszórója bevilágított az egész útszakaszt.
Az egyik pillanatban még a bepárásodott ablakon bámultam ki a másikban hirtelen összerezzentem.
-Állj meg!-ordított fel hangosan Justin,hangja kissé ingerült volt.
Patrick ijedtében padlóféket nyomott,aminek köszönhetően bevágtam a fejem az ülés táblájába.
Csak egy pillanatra néztem oldalra és láttam amint valami állat visszaugrik a bokor mögé.
Bieber ingerülten lökte ki az ajtót és vetette bele magát a sötétségbe!
-Idióta!-szitkozódott halkan Patrick!-Gyere Lily azt hiszem be kell fognunk egy vadbarmot!
Az autóból ő is kiszállt,majd a csomagtartó felé vette az irányt.A következő pillanatban egy kattanást hallottam,mintha valaki egy fegyver tárát töltötte volna fel.
Legnagyobb pechemre nem is tévedtem akkorát...Patrick éppen akkor emelt ki egy AK-47-es modell-t egy dobozból.
Jó az még semmi,hogy a szomszédunkban az öreg bácsi jakuzzit készített a kutyájának,de az,hogy a polgármesternek random egy gépfegyver van a csomagtartójában kissé aggasztó...Sosem fogom megérteni ezt a várost!
Kezemben telefonom fénye már alig-alig pislákolt,de lábam elé nézve követtem Patrick-et.A kezem remegett és félelmem egyre inkább nőtt aziránt,hogy bármelyik pillanatban elengedhetem a készüléket.
-Bármi is történjen mellettem kell maradnod!Értetted?
-Igen,Persze!-feleltem ijedten.
-Erről az éjszakáról senkinek sem beszélhetsz majd...
-Miért nem?!-kaptam Patrick-re a tekintetem.
-Mert senki sem hinne neked...



2014. május 16., péntek

Eredményhirdetés #1

Tudom,tudom,hogy nagyon sokat kell várni az eredmény hirdetésre így pár kategóriát ami könnyebben pontozható megcsináltam és nagyon szeretnék gratulálni a versenyzőknek!Iszonyatosan jó munkákkal találkoztam és aki nem nyert az se csüggedjen,hiszen nemsokára az új blogomon is beindítok egy versenyt amint feltárja kapuit!A prológus már fent van akit érdekel...

Enemy With Benefits


De addig is a helyezettek!












A nyerteseknek gratulálunk,a többi kategóriát még zárom!






2014. április 27., vasárnap

11.fejezet~A focimeccs!

Éreztem,hogy a szobám falai már nem tartanak biztonságban.A szoba magában nem volt túl nagynak mondható,nem hogy két személy részére. Bieber hitetlenkedve meredt rám,mintha nem lennék ép elméjű és ezért nem tudnám felfogni,mit is akart mondani.A sarokba kuporodva néztem.
Olyan embertelenül nyugodt volt.Szó szerint...
-Mit akarsz tőlem?
Minden erőmmel azon voltam,hogy kitaláljam,hogy hogyan juthatnék ki innen.Ha a rendőrségre mennék azt hinnék,hogy megbolondultam."A polgár mester fia egy űrlény?!Menj haza kislány és nézz Micimackót!"
Hát igen nagyjából ez lenne.
-Nem vagyok űrlény.-nevette el magát hitetlenkedve.
-Ezt,hogy csináltad?-kerekedtek el a szemeim.
-Mégis mire gondolsz?
-Hogyan vagy képes a gondolataimban olvasni?-makogtam.
Nem tévedek ha azt merem mondani életemben nem féltem még ennyire semmitől...mint az ő közelségétől.
Lassan alkarból feltápászkodott.
Egy elnyomott sóhaj keretein belül felém indult.
Ebben a pillanatban az ajtóm  nagy erővel kivágódott és Patrick állt benne.
-Köszönjük a vacsorát Lily,remélem nem gond ha Justint elrabolom.Indíts.MOST!-vetett rá szúrós pillantásokat.
A tekintetében valami mást is felfedeztem a düh mellett ,mintha aggódna valami miatt.Hát persze!Hiszen akkor ő is tudja,hogy Bieber nem ember!

Az ajtóm becsapódása utána legalább még tíz percig magam elé meredve néztem ki a fejemből.Maradék erőmet összeszedve a magassarkúmat amit biztosan nem veszek fel többet,lerúgtam majd lerohantam az földszintre.
-Anya!
Egy pohár borral a kezében bazsalyogott maga elé meredve és megszeppenve nézte a fehér néhol repedezett falat.
-Minden rendben?-ültem le mellé gyanakvóan.
-Patrick olyan fantasztikus ember és Justin is tagadhatatlanul kedves fiú nem?!Úgy hiszem Lily megfogtuk velük az Isten lábát!Bár nem értem miért kellett ilyen hamar elmenniük. Patrick egyszer csak felugrott és felszaladt az emeletre.Azt hittem mosdóba megy,de már mire észbe kaptam elköszöntek és elmentek.
Két dolog miatt szorult el abban a pillanatban a szívem.Az egyik,hogy mióta apa meghalt,anyát nem láttam még ennyire boldognak,mint ma este...a másik,hogy Patrick nem az apám...és sajnos ő volt a boldogság kulcsa.



Szívás ez a készülődéses dolog....Jótékonyság ide,jótékonyság oda szerintem sehogy sem éri meg reggel nyolctól egészen délután háromig egy nyamvadt lelátót tisztítani.
-Ha még egyszer belemegyek,hogy bevállaljuk a kinti melót,légyszíves döfj át egy karót a szívemen.-morogtam Alice-nek miközben egy odaszáradt rágógumit vakargattam le az egyik lilára festett szék aljáról.
-Megígértem Deamon-nek,hogy megnézzük mit produkál.-sóhajtott csalódottan.
-Hát én itt befejeztem!-dobtam le a vizes rongyot és mérgesen trappoltam a kijárat felé.
-Ne már Lily!Gondolj csak a jótékonyság felemelő érzésére.-kiáltott utánam nevetve.
-Miután megettem három hamburgert a büféből beszélhetünk róla!
-Én extra sajtosat kérek!
Félig hátrafordulva intettem oda.
-Sanszos édes!
Ebben a pillanatban éreztem,hogy telibe gázoltam valakit.
-Vigyázz szépségem,még kárt teszel magadban.-szólt nevetve egy angyalian szelíd és bársonyos hang.
Tekintetemet lassan és megfontoltan emeltem az előttem álló srácra és mindent meg kellett tennem,ahhoz,hogy most az egyszer az állam ne nyilvánosan súrolja a padlót.

Fekete erősen felsőtestére simuló izom pólót viselt és jobb kezében edző táskája pántját szorongatta.Kezein erősen kidolgozott izmok mutatták meg magukat,ami arra utalt,hogy sokat látogatja a konditeremeket. Szemei sötétbarnák már majdnem feketék voltak,haja pontosan olyan pozícióba beállítva állt,ami jól állt neki.Fehér fogai Colgate reklámba illően tökéletesen álltak.Bőréből csak úgy áradt a drága kölni illata.Tipikus olyan fiúnak látszott aki miatt bomlanak a nők és ezzel nagyon is tisztában van.De a látszat ellenére az arcán bujkáló kisfiús mosoly a szívemig hatolt.Ha akartam se tudtam volna más fele nézni...
-S-sajnálom...-dadogtam zavarodottan.
-A nevem Leon,téged hogy szólíthatlak?-jelent meg arcán egy huncut mosoly.
-Lily...-tátogtam bár nem voltam benne olyan biztos,hogy hang is jött volna ki a számon.
-Nos Lily örülök,hogy "összefutottunk".-kuncogott fel.-Remélem este látlak a meccsen.
-Persze.-kezdtem visszanyerni eszméletemet.
-Király akkor este találkozunk.-intett majd a kicsit távolabb álló haverjai felé vette az irányt.

Még mindig le voltam döbbenve amikor egy kéz ragadott el hátulról.
-Ez meg mégis mi volt?-nézett rám Alice némi izgatottsággal a tekintetével.
-Azt hiszem életem egyik legjobb pár másodperce.-nevettem fel szégyenlősen.
-Collins kisasszony maga tudja,hogy kivel beszélgetett az imént?!-kuncogott fel hangosan.
-Leon-nal?
-Méghozzá Leon Strait-tel!A mai mérkőzés ellenfél csapatának kapitányával.Nem is tudod mekkora mázlista vagy.-nevetett.
-Komolyan?-kerekedtek el szemeim.
-Majd nézd meg ahogy játszik.Elképesztően tehetséges,de a feketék sokkal jobbak náluk.-mosolyodott el szélesen.
-Kik azok a feketék?-néztem rá értetlenül.
-Azok mi vagyunk!Vagyis a mi csapatunk,szerinted,miért jár mindegyik feketében?És a karkötő is fekete.Amikor először láttam Deamon-on azt hittem gyászol,de kiderült csak bekerült a csapatba.-nevetett fel magában erőltetetten,majd fogta magát és egy sóvárgó sóhaj mellett visszament dolgozni.

A meccs előtti utolsó óra volt maga a pokol.Az ellenfél csapatának az iskolája csak úgy belepte a foci pálya lelátóit.
Úgy éreztem magam,mintha egy foci meccsen lennék,de ez AMERIKAI foci volt...fura egy név összefüggés.
Az egyik Hot-Dog árusnál vettem három forró kutyát és már siettem is vissza Alice mellé a lelátó legfölső helyére.
Igazából a délután kizárólag ezt a  két helyet takarítottuk le igényesebben,így korán jöttünk ,hogy még véletlenül se foglalhassák el mások.Meg sem lepődnék ha valaki felkiáltana,hogy beleült egy rágóba.Sőt még számítok is rá!
-Sosem értettem ezt a féle focit.-húztam el a számat.
Kizárólag Deamon miatt vagyok itt,hogy szurkolhassak neki,de az a gondolat már alapból kiborít,hogy Bieber fejét is néznem kell két órán át.
Nem tudom,hogy miért,de megőriztem a titkát,vagyis a plüss medvémnek az éjjeli szekrényemen elmondtam,de nem hinném,hogy tovább adná bárkinek is.Ha tehetném lerohannék a mű füves pályára és szétordítanám,hogy az a barom mi is valójában.De nem tudtam,hogy ez a cselekedet milyen következményekkel járhat és senki életét nem akarom veszélybe sodorni.Még.
A meccs pillanatokon belül elkezdődik,a játékosok sorra felvonultak a pályán kezet fogva ellenfeleikkel.A mi iskolánk kizárólag feketét viselt,olyanok voltak,mint az árnyak.Nem kellett sok,hogy kiszúrjam Deamon-t amint vadul integet felénk és megfelejtkezett arról,hogy ilyenkor már csak is a pályán történő eseményekre szabad figyelnie.

A bíró hangosan belefújt sípjába aminek hangja,mint egy démoni sikoly szelte ketté a levegőt.
-Üdvözlök minden kedves nézőt a XII.Jótékonysági Focimeccs-ünkön.A szabályok idén sem térnek el a tavalyiaktól.Harapni továbbra sem ér Mr.North.-sandított féloldalasan Chris felé aki magabiztosan intézett felé egy mindenhol elég jól ismert nemzetközi kéz jelet,amire a közönség hangosan felnevetett.-Továbbá,a bevételt kizárólag  a tizenkettedik utcában található gyermek klinikának adományozzuk,ezzel segítve az orvosok munkáját.
Hatalmas taps vihar zengte be a  helységet,néhol száraz fütyülések és bekiabálások is elhangzottak.Összegezve lehetett legalább ezerkétszáz ember körülöttem.
A játék elkezdődött.

Nem igazán értek ehhez a sportághoz,de az világossá vált számomra,hogy minden játékos felettébb rá van gerjedve arra a szétnyomódott labdára.A közvetítő hangja sértette a fülemet,és ezért még a maradék kedvem is elszállt az egésztől.
A tekintetem hirtelen megakadt Leon-on. Remekül játszott.Érthető,hiszen ő a csapat kapitánya.
Az első félidő végéig minden zökkenőmentesen ment.Észrevettem amint Justin a pálya széléről figyeli az eseményeket.
A gyomrom felkavarodott az érzésre,hogy tudom ki is ő valójában és ez halálra rémít.
Feszült volt.A szemei olyan gyorsan fürkészték az ellenséget,mint valami droid.A kezét a magasba emelte és egy legyintéssel jelezte a bírónak,hogy időt kér...nem is tudtam,hogy lehetséges ilyen az amerikai fociban!

-Látod ott azt a csajt aki annak a hordának a közepén van?-fintorodott el Alice miközben arcára kiült az undor.-Az ott Jasmine...
Tekintetem a pályáról a lelátóra vándorolt.
Ismét ott volt az a lány aki múltkor Bieber oldalán érkezett a kocsival.
Csak ült és sugárzott belőle a sznob közérzet,az egoizmus és a  fennköltség.Szemeiben kialvatlanul égett a gyűlölet és a düh ,amint az előtte pletykálkodó két lány feltehetőleg Bieberre mutogatott és hangosan kuncogott rajta.
-Nem nagyon szimpatikus a csaj...-húztam el a szám szélét.-Vidámparkba kellett volna mennünk...
Mondtam,hogy holnap elviszlek.-sóhajtott Alice lemondóan.
Unottan dőltem hátra a lilára festett székemben.
Ezután gyorsan történt minden...
Leon egy igen erős mozdulattal ugrott neki Chrisnek aki kegyetlenül nagyot esett.Szinte biztos voltam benne,hogy a sok védő felszerelés ellenére is lett maradandó sérülése.A földön feküdt mozdulatlanul,miközben a közönség magából kikelve jelezte nemtetszését.

A bíró ismét belefújt sípjába,mire a pálya szélén heverésző Bieber felpattant,majd egy mozdulattal áthúzta feje felett pólóját,mire a lelátón fülsüketítő hangzavar támadt a lányok felől.Komolyan...már nekem volt kellemetlen.Azt hiszem Deamon is ugyan így tett a pálya másik végében és félúton átcserélték felsőiket.
-Lám-lám a tiltott bárány ismét játékban.-nevetett szarkazmussal a hangjában Alice.
-Miért tiltották el?!-kérdeztem kissé frusztráltan.
-Az előző meccsen annyira nekiesett az ellenfél csapat egyik játékosának,hogy a srác kórházba került eléggé súlyos sérülésekkel!
Mielőtt ismét a játékra figyelhettem volna a tekintetem összetalálkozott Justinéval aki engem figyelt.
Ismertem már annyira,hogy felismerjem amikor dühös.
Mielőtt felrakta volna sisakját egy pillanatig mélyen a szemébe néztem.
Pupillái sötétbarnáról,élénkvörösre változtak.
Kezeimet rémülten kaptam szám elé ezzel türtőztetve magam attól,hogy fel ne sikítsak.
Tudtam ez mit jelent...emlékeztem rá.
Embert akar ölni...